Van egy megkerülhetetlen állatfaj a szoftverfejlesztés világában, úgy nevezik őket, hogy managerek. Lehetnek ők program, project, product, fiszem-faszom managerek, de egy közös tulajdonságban 99% egyezik: tökkelütött fajankónak tűnnek, akik nem értenek semmihez, legkevésbé a szoftverfejlesztéshez és a projektvezetéshez. Mondjuk ki a keserű igazságot, IT-ben nagyon sok manager bukott szoftverfejlesztő. Nem egy példát láttam, nem egy cégnél arra, hogy végül olyan emberből lett manager, aki kódolóként veszett ügy volt és tevékenysége inkább károsnak minősült, azonban egy minimum szintet ütött ezért nem akarták kirúgni – végül “elősegítették” a karrierjét, és manager lett belőle. Kisebb százalékban ezek az illetők egészt tűrhető vezetőnek bizonyultak, nagyobb részben azonban folytatták káros tevékenységük, csak éppen projektirányításban még több veszteséget tudnak okozni.
Elég egy rossz vezető ahhoz, hogy gajra menjen egy projekt, de a felelős általában nem a manager lesz, hanem a csapat. Ennek szerintem elég egyszerű oka van: aki managernek adja a fejét az törtető, narcisztikus típus, lelki alkattól függően lehet gátlásosabb vagy gátlástalanabb, de nem fogja beismerni, hogy ő volt az idióta és miatta baszódott el a projekt, mert akinek ennyire mély önismerete van, képes ilyen önvizsgálatot tartani abból és felismerni a saját hiányosságait abból általában nem lesz vezető főnök. Nem a csapat fog a manager managere felé jelenteni, és az ember általában nem sározza be magát.
Sok manager típus van, egyik kártékonyabb, mint a másik, az egyik hülyeség, rosszabb mint a másik. A legutolsó főnököm például napi tíz-tizenkét órákat dolgozott: projektet vezetett, fejlesztett, a cég ügyeit intézte, hiszen ő volt az ügyvezető is. Én azt láttam, hogy túlvállalta magát: nem egyszer esett meg, hogy megbeszéltünk valamit – én az alapján dolgoztam -később nem emlékezett erre, és olyat kért rajtam számon, amiről szó sem volt vagy csak simán elfelejtett továbbadni fontos infókat. Itt a kérdésem az, hogy kifogás-e az, hogy valakinek sok feladata van arra, hogy nem emlékszik arra, hogy miben egyeztünk meg az adott issue-val kapcsolatban? Szerintem nem. Projektvezetőként igenis fejben kell tartani a részleteket, hogy ki mit csinál épp, miért, milyen deadline-nal. Ha túlterheltség miatt, keversz dolgokat, akkor vissza kell adni a feladatokból, mert ha szétcsúszol, akkor minden olyan projektet veszélyeztetsz, amiben dolgozol, cégvezető esetén meg az alkalmazottaid megélhetését is. A volt főnököm nem volt rossz projektvezető, de nem ismerte fel a saját korlátait – emiatt nagyon sok kárt okozott. A másik a túlóra elvárása volt: ő simán lenyomta a fél napot egy héten plusz hétvégén is nézegetett logokat és küldött maileket, és kimondatlanul ugyan, de elvárta a túlórát, amire én nem voltam hajlandó, mivel nem fizették ki (igen én ilyen kis érzékeny picsa vagyok és elvárom, hogy a munkámért fizessenek… szörnyű, ugye?).
Valahogy így nézett ki a napi munkám…
Másik nagy baromság, amit managerként elkövetsz, az ha hazudsz – ez lehet szándékos is, előadhatod ködösítés formájában is vagy csak olyat ígérsz, amit nem tudsz betartani, de mindegyikkel az embereid bizalmát kockáztatod. Gondolj bele, te szereted, ha a képedbe hazudnak? Még szép, hogy nem. Én az átlagosnál fejlettebb igazságérzékkel rendelkezem, elég rosszul viselem, ha nem mondanak nekem igazat, és általában elég hamar rájövök, hogy valaki füllentett épp, csak maximum nem mondom el, hogy tudom. A kedvenc hazugságom:“csak fél évig leszel maintenance csoportban, utána jöhetsz vissza”. Két mondat múlva már egy év volt, de mindegy… A hazugsággal csak a bizalomvesztést éred el, előbb-utóbb a saját embereid azt se hiszik el, ha kérdezel valamit, és az első adandó alkalommal le fognak lépni.
És most jön a kedvencem!!!
Tegye fel az a fejlesztő a kezét, aki nem hallotta még a: „mikor lesz már kész?” mondatot.
Senki sem jelentkezik, jól látom? Hm… Nos igen, azt hiszem mindenki ismeri ezt a bicskanyitogató kérdést, ami igazából arra jó, hogy akadályozzon a munkában A kérdés azért hangzik el, mert valakinek (customer, más manager) mondani kell valamit, de az a legnevetségesebb, amikor, két perce sem kaptad meg az issue-t, az kis tool, amiből le tudnád szedni a szükséges adatokat full szar még tölt, semmi sem tudsz a case-ről, és már becsülnöd kéne, hogy mikor leszel kész. A legviccesebb az, amikor mondjuk hasraütésszerűen mondod, hogy egy hét, és a manager közli, hogy a customernek két nap múlva kell, de akkor mi a f@szért kérdezi meg, hogy mikor lesz már kész, ha nem tetszik a válasz. A szituáció akkor válik még abszurdabbá, amikor megkérdezik, hogy mi kéne ahhoz, hogy gyorsabban készen légy, mert keresnek két-három embert, akik segítenek… Igen, mondjuk hagyjál békén, hogy tudjak dolgozni? Az tök jó lenne! Én egyszer tényleg visszaszóltam egy managernek: „ha békén hagynál, akkor már kész lenne!” – hát volt belőle sértődés rendesen. Reális, ha megkérdezik, hogy mikor leszel kész, mert tényleg meg kell nyugtatni az őrjöngő customert a másik oldalon, de legyen egy időlimit, hogy mikor mehetsz oda először érdeklődni, például az issue kiosztása után szerintem egy-két óra után reális, akkor már valószínűleg rá tudtál már lesni a logokra vagy akár sikerült is reprodukálni a problémát, tehát már nem teljesen sötétben tapogatózol.
És csodálkoznak, hogy nagy számot mondunk…
Ismerős az a manager, akire igazából nem számíthatsz, mert sosem tesz érted semmit? Kidolgozod a beled, de nagyjából leszarja, ő egész nap elmeetingel, és meg van győződve arról, hogy minden király, közben meg fogalma sincsen az emberei egyéni teljesítményről? Aki képtelen új számítógépet vagy monitort igényelni neked, akkor tesz be hirtelen meetinget, amikor a gyerekért kéne menned az oviba és különböző indokokkal jön, hogy miért nem érdemelsz fizetésemelést? Aki csodálkozik, hogy az emberei lépnek, pedig ő mindent megtesz értük?
Van olyan manager is, aki csak számokat lát: a projekt egy szám, az emberei szintén. Megvan a bevételek és a kiadás kis chartja, és a teljesítményre nagyon szép diagramokat készít. Az teljesít jól, aki több issue-t oldott meg, az nem számít, hogy mi mennyire volt összetett. Az emberekhez szintén egy számít rendel, ő ennyire értékes, ő annyira. Igen 100% a cél, de inkább a 200%. Tervgazdálkodás expert level, az is jó mi?
Vezetőnek lenni nem egyszerű, megbízhatónak kell lenni, tartani a hátad, védeni az embereid, de nem hülyén és dilettáns módon, hisz ők is hibázhatnak. Ha ez történik, úgy kell őket rávezetni, hogy tanulhassanak belőle, és később ne legyen elfeledve, sem emlegetve. Tudni kell jutalmazni, motiválni, hisz épülni igazán pozitív dolgokból lehet. Ismerni kell önmagad, a gyengéid és az erősségeid. Rá kell ébredni, hogy mikor kell elengedni dolgokat. Rengetegen akarnak managerek lenni, de sokakban kevés a kompetencia és az érzék ahhoz, hogy az emberekkel bánjanak, a projektet irányítsák és számon tudják tartani az aktuális lépéseket. Hiszem, hogy a projekt legnagyobb része az emberi tényező, ha a projekt résztvevői lelkesek és motiváltak valahogy működni fog még akkor is, ha minden összeesküdött ellenük (és lehet, hogy szarból fog állni az a vár, de valahogy állni fog). Lezárásul az egyik kedvenc képregényem egy minitörténetét szúrnám be, ami pár mondatban összegzi az egész posztom 🙂
Azok a bizonyos emberi tényezők…
Nektek mi a véleményetek a managerekről? Egy kávé mellett meséljétek el!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: