Hastánc

Pár hete a részt vettem egy nagyobb hastánc fesztiválon Budapesten, ahol egyetlen elméleti óránk volt, melyet Lubna Emam – egy egyiptomi mestertanár – tartott, valamint a fesztivált egy kerekasztal beszélgetés zárta. Ezeken a tanárok arról meséltek, hogy mi is történik az arab országokban, milyen a hozzáállás és az általános vélekedés a táncosokról és hogyan is indult ez az egész orientális tánc Egyiptomban.

Ehhez azonban meg kell érteni egy kicsit az arab társadalom felépítését – egy patriarchális társadalomról beszélünk, ahol a nők sorsáról a legközelebbi férfi hozzátartója dönt, úgy mint az apja, bátyjai, nagybátyja és egyáltalán nincs vagy csak korlátozott beleszólása van a sorsába. Az a nő, aki kénytelen egyedül boldogulni, az a társadalom egyfajta számkivetettje, mert nincs férfi rokona vagy férje, aki gondoskodjon róla. Ők valahogy egyedül maradtak, mert meghaltak a férfi rokonaik, elszöktek otthonról, mert annyira nehéz körülményeik voltak, például brutálisan verték őket vagy olyan házasságba akarták őket kényszeríteni, melynél a lecsúszás is jobb opció volt számukra.

Egyiptomban a korai szórakozóhelyeket baladi cafénak nevezték. Az, hogy ezek mikor jöhettek létre, azt nehéz időben elhelyezni, egyedül nyugati források az útmutatók, amik a már a 19. században említik őket, de ezek ma is létező intézmények. A baladi café célja az, hogy szórakozási lehetőséget nyújtson a betérő férfiaknak, étel, ital, shisha, ajzószerek, zenészek és lányok által. Utóbbiakat a baladi café tulajdonosa gyűjtötte össze. Ezeket a lányokat arabul egyes számban almeh-nek, többes száma az awalimnak nevezik. A kávézók tulajdonosai a család nélküli vagy a családtól elszökő lányokat fogadták be, szállást és ételt adtak nekik, illetve gondoskodtak a jó sorsukról. Cserébe a lányoknak a vendégeket kellett szórakoztatni énekkel, tánccal és akár különböző szexuális szolgáltatásokkal. Ami nagyon fontos, hogy itt nem szabad túlmisztifikálni a dolgokat, ezek a lányok nem tanult énekesek, táncosok voltak, a kávézók tulajdonosai megtanították őket arra, hogy hogyan mozognak, beszéljenek, hogy a vendég szórakozzon, de nem a gésák arab megfelelői. Nem kaptak évekig tartó képzést, nem tanultak meg írni, olvasni vagy magas szinten társalogni, amit a baladi café vendégei nem is vártak el.

Ennek annyi az oka, hogy a baladi café vendégei nem a felsőbb társadalmi rétegekből kerültek ki. A baladi szónak több jelentése is van arabul, jelenti a hazát, a népet, és mindent ami népi jellegű, de ugyanakkor azt is, hogy valaki az alacsonyabb társadalmi réteg képviselője. Például a bint al balad egy prejoratív jelző, melyet az alacsonyabb társadalmi rétegből jövő lányokra használnak. A baladi szónak kvázi szinonimája a shaabi szó, melynek jelentése az nép, ember, emberé, embereké. A baladi szó egy arab zenei ritmust is jelöl, a masmoudi saghirt, egy egyiptomi zenei stílust és egy egyiptomi népi táncot is, ahogy a shaabi is egy zenei stílus, illetve egy táncstílust jelölő szó.

Randa Kamel egyiptomi táncos baladit táncol a New York Cairo Festival zárógáláján.

A baladi cafékban az awalimnak szórakoztató szerepe volt, azonban mivel lecsúszott nőkről beszélünk ezért tisztelet feléjük nem volt a társadalom részéről, ami még a mai napig is jellemző az egyiptomi emberekre. A szórakoztatásnak volt egy másik formája, még hozzá főleg Port Said és Port Fouad környékén. Ez egy vándorló csoport, a ghawazee (egyes szám ghawaziya), akik énekkel, tánccal szórakoztatták az embereket és jellegében olyanok, mint a cigányok. Magában a ghawazee zene és tánc is a Port Said vidékére jellemző ritmusokon, hangszereken  és tánclépéseken alapul. Az awalimot és a ghawazeet az választja el egymástól, hogy az awalimnak fix helye van a baladi caféban, míg a ghawazee folyamatosan vándorol. Az gyakran előfordul, hogy a ghawaziya az almeh életet választotta, de ennek fordítottja nem jellemző, mivel a vándorélet elég nehéz.

Ghawazee – az ujjakon egy tipikus hangszer látható, ez az ujjcintárnyér, arabul sajat, törökül zil.

Annak a műfajnak a kialakulása, amit mi ma hastáncnak nevezünk, az 1920-as években kezdődött, a helyszín Kairó, a Muhammed Ali Street, Badiaa Masabni Opera Casino nevű szórakozóhelye. A fő mozgatórugó a nagyobb tömegeknek való megfelelés, mely leginkább a külföldi és a magasabb osztálybeli vendégek kiszolgálást jelentette, amely magával vonta  a bevétel növelését. Ez hozta magával azt, hogy elkezdték képezni a táncosokat, amely főleg klasszikus balettet és egyéb nyugati táncok tanulását jelentette, koreográfiák megalkotását és professzionálisabb jellegű műsor létrehozását, melynek eredménye a raqs sharqi – orientális tánc – lett. Azonban ez az egyiptomiak számára valahol mindig folklór marad, mivel az egész alapját az egyiptomi folklór táncok jelentik.

A Casino Opera, ahol megszületett a raqs sharqi és elindult világhódító útjára

A tánc és táncos, mely része az arab társadalomnak, célja a szórakoztatás. A nők otthon szórakozásból táncolnak maguknak vagy a szűkebb családnak. Minden kislányt megtanítanak táncolni, mert ez az életük szerves része. Azonban a klubbok táncosainak egyéb jellegű szexuális szolgáltatása is más, melyre a lány csak elméletben mondhat nemet, gyakorlatban nem, emiatt a kettő – a táncos és a prostituált, mint jelző – összefonódott. Az arab filmekben jellemző az a jelenet, hogy az olyan táncos kellékek, mint a kendők, fátyol és a bot annak a vendégnek az asztalánál landolnak, akiket a lányok preferáltak, természetesen ennek volt alapja, ezzel tudták jelezni, hogy az adott kliens számára szabad az út, a filmekben pedig a gazdag vendég és a gyönyörű, fiatal almeh szerelmének kezdete volt. A raqs sharqi az 1920-as évek óta nagyon komoly fejlődésen ment keresztül, jelentős hatása volt rá, az arab országokba özönlő külföldi nőknek, olyannyira, hogy ma alig van egyiptomi Egyiptomban dolgozó táncos. Ennek természetesen az is az oka, hogy az egyiptomi társadalom továbbra sem elfogadó azzal kapcsolatban, hogy egy nő a táncosként akar dolgozni, például egy ilyen lányt nyugodtan agyonverhet az apja és meg sem büntetik érte. Az arab országokban az, ha egy férfi ezt a műfajt akarja űzni szintén bűnnek számít, és megkapják a meleg megbélyegzést, börtönbe zárhatják, kivégezhetik érte. Férfi táncos csak folklór táncosként működhet semmi egyébként. Az hogy ez megváltozzon, komoly szemléletváltás kell, amely lassú folyamat és itt egy teljes hagyományokhoz ragaszkodó társadalom világlátásának megváltozását jelenti egy olyan világban, amelynél a forradalom és háború a jelen, egy rendkívül instabil politikai-gazdasági helyzet mellett.

Taheya Karioka, a 40-es, 50-es évek egyik sztárja, mint Almeh.

Ami nagy baj az az, hogy a hastáncot túlmisztifikálják és vagy az ősanyát, földanyát emlegetik, vagy túl sok szexualitást képzelnek mögé és ledér nők csábító táncának tekintik. A hastánc, vagy helyesebben orientális tánc, maga is egy gyűjtőfogalom, amely sok stílust és irányzatot lefed. Művészetként egy önkifejezési forma, itt nincs ősanya, nincs földanya, csak a művész és az ő érzései és mindaz, amit ki akar fejezni a tánca által. Az ősanya és földanya sokkal régebbre nyúlik vissza, a közel-keleti régió ősi vallásaira és szakrális szertartásaira, nem keverendő az arab népi táncokkal és a modern színpadi orientális tánccal. Ha szexualitást tekintjük, nem magának a táncnak vagy egy mozdulatnak van szexuális kisugárzása, hanem a nőnek (vagy férfinak), aki táncol. Ismerünk olyan nőket, akinek a puszta jelenlétéből árad a szexuális erő és a kisujját sem kell felemelnie ahhoz, hogy mindenki nyálát csorgatva rá figyeljen, míg mások hiába rázzák a tökéletes testük és veszik le minden ruhájuk, mégis egy kókadt kóró szexuális erejével rendelkeznek.

Ha a ledérséget és a csábítást nézzük, a lányok, akik az arab országokban a táncot és a mellé járó prostitúciót választják megélhetésnek, azoknak gyakran nincs más választása, nem csillogás, flitter és csábítás van ott, hanem kényszer, félelem és küzdelem azért, hogy ne haljanak éhen ők és a családjuk. Ha a nyugati nőket nézzük, akkor pedig nem a magabiztos bombázók azok, akik általában elkezdenek hastáncolni, hanem azok, akiknek valami nem felelt meg és önbizalomhiányosak életük egy bizonyos területén – ennek lehet az oka a testük, a családi körülményeik, elért eredményeik vagy a párkapcsolati problémáik és nem az a céljuk, hogy prostituálttá váljanak, hanem egy egészségesebb képet akarnak magukról kialakítani önmaguknak.

Darina Konstantinova ukrán táncos modern stílusú dal és dobszoló előadása.

Összegezve, ha valaki orientális tánccal akar foglalkozni itt nyugaton, az nem csak egy kiváló, erősítő mozgásforma megtanulását jelenti, hanem egy új, európai fülnek idegen zeneiség megismerését, egy fajta betekintést az arab kifejezésvilágba, amely rendkívül gazdag és színes, valamint egy emberi nyitottságot ad, mellyel ezeket be tudod fogadni. Azonban nem árt tisztában lenni a tényekkel, hogy a tánc az arab világban és itt nyugaton mit jelent. Sajnos kevés és egymásnak ellentmondó forrás áll a nyugati táncosok rendelkezésére a tánc eredetéről és fejlődéséről, így nagyon sok a fals információ és félreértés, ezért is született ez az írás, melyben azokat az információkat gyűjtöttem össze, amelyeket közvetlenül arab származású vagy arab országban dolgozó táncosoktól szereztem. Remélem ezzel sikerült pár dologra rávilágítanom és a laikusok számára egy-két dolgot tisztáznom ezzel a táncformával kapcsolatban.