Aki ismer, az tudja, hogy nem igazán vagyok jóban önmagammal és a legnagyobb probléma, hogy ez az idővel csak egyre rosszabbodott – mondhatni az önszeretet, önelfogadás és a boldogságom megtalálása önmagamban témában volt egy rendkívül gyenge kezdésem, ám legalább a visszaesés erős volt. Ha megkérdezi valaki, hogy mit nem szeretek az életemben, mivel vagyok elégedetlen és hogy miért is akarom felvágni az ereim a harmincadik születésnapomon, akkor egy elég hosszú litániát tudnék mondani, hogy miért is gondolom úgy, hogy a világ egyik legnagyobb lúzere vagyok. Tény, hogy a marketingem elég jó, mert van munkám, keresek annyi pénzt, hogy az őrült pénzköltési szokásaimat többé-kevésbé finanszírozni tudjam (például, mivel ugye a dodók kihaltak, úgy döntöttem, hogy nekem akkor is lesz dodóm és szereztem egyet plüssből. Már úton is van egyenesen Ausztráliából…), van lakásom is, hobbim, meg minden ilyen szarság, amik amúgy tényleg tök jó dolgok és tény, hogy ha nem lennének nem szenvednék érfelvágósan ennyire, mert nem az lenne az elsődleges számomra, hogy honnan fogok dodót szerezni (ebay amúgy)
Kommentár nélkül…
.
Én nem tagadom, hogy nagy álmom, hogy legyen egy igazi családom. Mármint van, de életem egyik nagy fájdalma, hogy a családom, az nem az az összetartó, igazi háttér, amire mindig is vágytam és akkor, amikor nagy szükségem lett volna rájuk, nem voltak velem. Úgy véltem, hogy majd megteremtem magamnak, de nem úgy néz ki, hogy ez nekem összejöhet és most nem életem férfijának (vagy bármilyen hímnemű) hiányára utalok itt.
Azt hiszem nálam ez az önszeretet dolog, akkor kezdhetett kiveszni az életemből, amikor a környezetemben élő gyerekek rájöttek arra, hogy milyen élvezetes is kövér disznónak nevezni süldőkori énem. Mondjuk szerintem ez kurvára nem volt vicces, de erre ráfejeltek még a rokonok, akik:
1; kiadták az ukázt, hogy enni kéne, én pedig szerettem enni.
2; mielőtt/miközben/miután elhangzott a “vájúhoz!” felszólítás, azért megjegyezték, hogy milyen kövér ez a gyerek, tuti van valami baja a pajzsmirigyének.
Nem nem voltam beteg, csak imádtam zabálni, ellenben sportolni meg nem, aztán nem csoda, hogy akkora lettem, mint egy kisebbfajta zsírsertés. Mivel a diétában segítséget nem kaptam, így csak akkor sikerült végre lefogyni valamennyire, mikor leléptem otthonról.
Ez én vagyok a strandon, vagy 20 éve. Féltve őrzött családi fotó 🙂
Azonban lelkem mélyén, én még mindig az a kis malacka vagyok, aki nem tudta feldolgozni lelke pici sérüléseit, valószínűleg ezért látom magam még mindig ugyanannak a zsírsertésnek a tükörben, mint aki voltam 8 éve (csak azóta borotválkozom) és az sem segít, hogy versenyek/fellépések után a női szentség, az önelfogadás és a mindenki gyönyörű felkiáltással reklámozott hastáncban, a rám megfogalmazott rendszeres kritika az az, hogy KÖVÉR. Ezek után, ha valaki véletlenül bókot mond, erősen feltételezem, hogy az illető:
1; hülye,
2; hazudik,
3; mindkettő.
Persze én is elindultam az önvizsgálat és az önsegítés rögös útjain, ami egyrészt panaszkodást jelentett barátoknak, illetve nagyszámú tanácsadó cikk, videó és program elolvasását/megnézését fedte le. A kosznál több nem ragadt rám azt hiszem, azonban az agyam felbaszni sikerült nem is kicsit. Most például belekezdteme egy 60 napos “change your reality” cuccba, de kicsit irritál a nőcik rikoltozása a videóban, tehát nehéz ügy számomra, de végigtolom eskü, kemény leszek, mint egy dömper.
Új hitvallásom: kemény vagyok, mint egy Belaz 75600-as egy orosz bányában.
Én valahol elfogadom, hogy szükség van az önszeretetre, az önelfogadásra és a boldogság megtalálására önmagamban, de az utóbbi években ez próbáltam és olyan csúnyán buktam bele, mint Hitler Oroszország elfoglalásába, mert senki a rohadt életbe nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mégis hogyan szeressem vagy fogadjam el magam vagy hogyan keressem meg magamban a boldogságot.
A kedvenc tanácsaim:
situation_1:
Random személy (R): csak szeresd önmagad.
A: de hogyan?
R: keresd meg magadban a szerethető dolgokat.
A: perpillanat nem igazán találok magamban ilyesmit, esetleg tudnál mondani valamit?
R: hát nem, de hidd el, hogy te egy jó csaj vagy.
Kösz bazdmeg.
situation_2:
R: csak adj hálát a testednek, azért, hogy van, hogy jársz, lélegzel, látsz.
A: jah, hálás vagyok a glutén- és laktózérzékenységért, az inzulinrezisztenciáért, meg azért, hogy egy kibaszott daganot növesztett a fejemre, amibe egyrészt majdnem belehaltam, másrészt az évekig tartó folyamatos sérülések és vérzések miatt, olyan vérszegény és gyenge vagyok mint a szar.
R: jaj olyan negatív vagy…
Mármint persze, tök jó, hogy járok, meg csak az egyik szememre nem látok rendesen, viszont teljesen egészségesen lehet, hogy egy kicsit könnyebb hálás lenni a testednek. Én szívesen cserélek, daganat eladó, occó, occó, öccá…
Próbálok nem azon görcsölni, hogy mit nem ehetek, meg mit ehetek, meg azon, hogy vajon mikor rohad le a fülem végleg, de faszom egy kibaszott normális kakaóscsigát nem ehetek meg, olyat, aminek szinte folyik a közepén a kakaó és még porcukros is. Van fogalmatok arról, hogy én azt mennyire szerettem és hogy mennyire hiányzik? Meg amúgy is kapja be mindenki, mert kibaszott szülinapom van és nem lehet egy normális, gluténban, cukorban és kalóriákban tocsogó tortám, amit nem kísérhetek le bármilyen alkohollal, mert felfordulnék és pár napig tengődnék a wc és az ágyam között.
Na valaki egy kakaós csigát?
situation_3:
R: Amíg te nem szereted önmagad, hogy várhatod el, hogy más szeressen? Szóval csak szeresd magad és a szerelem is megtalál.
A: goto situation_1;
És amit nekem először megtanítottak programozás órán, hogyha goto-t használok, akkor letörik a kezem és kínhalállal halok meg – szerencsére csak egyszer, mert a feltétel while (a.isAlive()). A goto veszélyes, ne használj goto-t. Értve vagyok?
Viszont hála ezeknek, ha elhangzanak eme bűvös mondatok, ha cikkben olvasom, bezárom a cikket, ha videóban hangzik el, akkor bezárom a videót, ha ember mondja, akkor a britek királyának képzelem magam, aki epikus csatában legyőzi a fekete lovagot, aka az éppen okoskodót, aki ugyanazt el tudja mesélni nekem, mint eddig mindenki más, de hasznos tanácsot nem tud adni. És csak jelzem, hogy megjött az új Fiskars késkészletem.
íme 🙂
Szóval peace, én meg megtanulok meditálni, mert a Day 4-ra ez a feladat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: