A szoftverfejlesztő és az újabb szülinap

• A
• 2019. augusztus 17. szombat

Ismét szülinapom van, ha a címből nem jött le, méghozzá, a 31-edik. Annyi biztos, hogy a 30 jobban megviselt, bár ez a szülinap se macska, főleg, hogy még mindig ugyanakkora lúzernak látom magam, mint tavaly. Sorbavettem megint, hogy mi nem sikerült tavaly óta:

• Becsákózni. Szerintem ezt lassan lehúzhatom a listáról, mivel öregszem és látom, hogy a friss húsok mennyivel kívánatosabbak, mint az én aszódó testem.
• Lefogyni. Ezt kommentálni se tudom, pedig aztán próbálkoztam rendesen. Most 2 kiló minuszban vagyok azért tavalyhoz képest, de volt ez már négy is idén.
• Felújítani a lakást: mondjuk a tavalyi állapotokhoz képest történtek óriási előrelépések, pl van sok bútor, sok egyéb tárgy, kipörgött az illeték, már nincs közös költség hátralékom, és már csak 13 év és 5 hónap van hátra a hitelből, illetve 3 év és 3 hónap a lakáskasszából, de ezt ki számolja. Amúgy jövőre valszeg megoldom személyi kölcsönből a felújítást, aztán az is le lesz tudva. Ámen.
• Jogsit szerezni és kocsit venni: előbbi legalább folyamatban. A másik az hujjuj, pénz is kéne hozzá, de az nincs.
• Örökbe fogadni még egy macskát: ez utóbbit a macska vétózta meg, kicsit borzalmasan viselkedik más macskákkal. Annyira szeret, hogy nem bír rajtam osztozni. 
• Továbblépni munkafronton: kettős, egyrészt ugyanazt csinálom, de bővült a munkaköröm két ember munkájára, de legalább a fizumat növelték 4%-kal. Ellenben a plusz melókat már nem vállalom, elegem lett az ügyfelekből.
• Szeretni önmagam: csúfos kudarc. De legalább ma nem volt/van/lesz fos kedvem.

Viszont tavaly elhatároztam pont a szülinapomon, hogy minden héten kipróbálok valami új dolgot. Ennek következtében olyan dolgokat csináltam, mint:

• Utazás: voltam Londonban, Prágában, Lisszabonban, Krakkóban, Macedóniában, Szicíliában, Norvégiában, elkalandoztam a Baltikumra, nyár végén megyek Barcelonába. Aztán még Bécs, Belgrád a listán van és még kitudja merre sodor a szél, meg az akciós fapados és flixbus jegyek.
• Eldobtam a hashálóm és azóta brutál sok fellépésem van és versenyeztem egy csomót.
• Kipróbáltam új ízeket, beültem olyan helyekre, ahova még sosem, táncoltam a nagykörúton, elmentem lovas kommunikációs táborba, asszertív kommunikációs tanfolyamra, spinningre, zsírégető aerobikra.
• Festettem, színeztem, kötöttem, varrtam, köveket ragasztottam.
• Pánikrohamot kaptam egy esküvőn, kizártak a saját erkélyemre és a szomszédok kihívták a tűzoltókat.
• Ablakot mostam. Állatorvoshoz vittem cicust. Macskaszart és hányást takarítottam. Ami bizonyítja, hogy nem minden új élmény, jó élmény.
• Sok ember örökre távozott az életemből, mert kiálltam magamért és magam miatt örökre kizártam őket és a negatív, romboló erejüket. Jöttek a helyükre, új, fantasztikus barátok. Elkezdtem edzeni, megcsináltam a KRESZ-t, az EÜ-t, remélem a forgalomban sem vallok kudarcot. Az oktatóm haja azért hullik rendesen.
• Elmentem improvizációs színházba, ami olyan felszabadulást hozott az életembe, amit nem gondoltam volna, hogy elérek.
• Megcsináltattam a szemem. Szóval már látok is.
• Vettem magamnak egy csomó faszságot, amire nincs szükségem.
• Elkezdtem edzőterembe járni. Annyit elértem, hogy picit feszesebb, szálkásabb vagyok. Illetve most már tudok fekvőtámaszt csinálni, szóval kemény is vagyok.

Szóval ez volt az utóbbi egy év. Jövőre ilyenkorra azért bukott pontokat szeretném megvalósítani, a macskát kivéve, de ez túlmutat az én hatalmamon, Sandra nem szeret osztozkodni más macskával én meg nem akarok cicabalhét. A becsákózást is kihúzom, már túl öreg vagyok ehhez, a pasikat meghagyom inkább a fiataloknak. Majd Sandra után párban fogadok örökbe macskát, úgy több macskám lesz majd 🙂 De azért még remélek a cicával egy olyan jó 7-8 évet (most kb 10 éves cicus, de elég egészséges szerencsére).

Nehéz évem volt. Voltak olyan pillanatok, amikor komolyan az öngyilkosságot fontolgattam, de ez egy másik poszt lesz egyszer, amikor lesz erőm írni a saját gondolataimról, amik ahhoz vezettek, hogy letudjam ezt az életet. Még nem vagyok túl ezeken és voltak hajszálnyi pillanatok. 

Ma van a szülinapom és egyedül töltöm. Valahol szomorú, hogy senkivel sem tudom megosztani ezt a napot, dehát én voltam a hülye, hogy pont egy hosszú hétvégéhez közel születtem és megértem azért, hogy az emberek inkább jobb társaságban töltik ezt a napot, olyan emberrel, aki kedvesebb, aranyosabb és a humorérzéke is jó. Épp ezért elmentem shoppingolni, és megleltem ezt.

Féláron, mert szakadt a borító. Szóval a következő évben, folytatom a minden héten csinálok egy új dolgot kihívást és folyamatosan monitorozom a hangulatom.

Jövőre, ilyenkor újabb szülinapi poszt. Ha addig meg nem ölöm magam 😀