Lassan véget ér 2019, kezdődik 2020 és meg úgy gondoltam, hogy bár idén nem voltam túl szorgalmas blogíró, de azért az évértékelő beszédem (írásom) nem maradhat el, akárcsak Áder János újévi köszöntője. Szóval csapjátok fel a himnuszt a youtube-on, rajzoljatok a facebook profilképemre egy bajszot és már éhes szemmel ihatjátok is legépelt szavaim. És nem, nem rakok fel áderjános keretet a profilképemre, mert (reklám) a Life1-gyel éppen wellness hétvégét szeretnék nyerni (reklám vége). És btw ez az évtized még nem ér véget, szóval aki úgy gondolja, hogy ez az évtized már eleget rúgott az emberbe – nos nem, még van egy éve. De jövőre talán tartok évtizedértékelő beszédet is, mert jófej vagyok.
Tessék, itt egy random köztársasági elnök, örüljetek 🙂
Ha össze akarnám foglalni 2019-et egy mondatban, akkor ez az lenne, hogy: „mi a fasz?”. Ez a mondat úgy kísért végig az elmúlt 365 napban, mintha az egyik meglepő/kínos/váratlan szituációból kerültem volna a másikba – ami gyakorlatilag is történt. De végre véget ért… az év, és nem a kaotikus életem. Amikor véget ér egy év, valahogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy letettük a terheket,végre minden jobb lesz, minden megváltozik, dolgokat fogadunk meg és szegjük meg őket az első héten. Pedig december 31 egy ugyanolyan nap, mint november 30, annyi különbséggel, hogy nem egyet lapozunk a naptárban, hanem felteszünk egy újat a falra. Tavaly én is fogadkoztam, hogy majd 2019-ben minden megváltozik, meglesz mindenem, amire valaha is vágytam, ház, kocsi, életem szerelme, boldogság, jó munka és persze lefogyok 10 kilót. És tényleg minden megváltozott, itt ülök a panelban, ugyanúgy, mint tavaly, a lyuk még megvan a falon, hálisten, legalább érezhetem, hogy valamelyik szomszéd a budiban dohányzik, jogsim sincs, bár az nem előfeltétel ahhoz, hogy kocsid legyen, életem szerelme biztos valahol létezik és egy másik nőt kúr, a mérlegre, főleg így karácsony után, már rá se merek állni, de meglepő módon én változtam. Egy elég nagyot, pedig viszonylag egyszerű dologról beszélhetünk. Egyszerűen csak a szemléletmódom módosult, nem azt nézem, vagy legalábbis próbálok nem arra fókuszálni, amim nincs, hanem arra, amim van. Pl lemondták a szilveszteri fellépést, tehát vagy egy szabad estém, amit itthon töltök a cicával és vigyázhatok rá. Tavaly nem voltam itthon, felléptem és közben aggódtam a macskáért, mivel konkrétan az ablak mellett robbant tűzijáték, mielőtt leléptem volna itthonról. Persze Cicusnak semmi baja nem esett, de akkor végig mellettem aludt, ami nem szokása – azóta sem volt ilyen. És most is, az erkély mellett robban a sok szar, szóval ennek így kellett lennie és jó, hogy így lett.
Már nem tudok felsorolást írni, hogy mit akarok elérni 2020 végére, hol látom magam, mi a tervem. Persze szeretnék dolgokat, de ezekért meg is kell küzdenem, kérdés, hogy lesz-e erőm, energiám és igazán akarom-e őket annyira, hogy tegyek is értük. Ezt a szemléletet akarom megtartani, továbbfejleszteni, arra akarok koncentrálni, amim van és amit el szeretnék érni és nem elérhetetlen vágyakra. Nem irigyen akarom szemlélni mások életét, hanem a saját életem akarom élni.
Idén nem voltam túl aktív a blogon és nem tudom, hogy ez mennyire fog megváltozni a jövő évben. Próbálok erőt venni magamon, de elég sok a nem fontos dolog, mint az olyasmi, mint pénzt keresni, hogy leperkáljam a lakáshitelt (már csak 13 év és 1 hónap van hátra – de ki számolja), ami leköti az időm és az energiám. Tervek vannak, de jelenleg nincs kikristályosodva semmi. Annyi biztos, hogy 2020 sem egy pihenős, laza év lesz, bár remélem mozgalmasságban nem haladja meg 2019-et, mert akkor megbolondulok.
Kis statisztika: idén 14 országban voltam, nem tudom hány településen és ha felütöm a naptárat, akkor minden hétről tudok mesélni valamilyen izgalmas, szórakoztató, szomorú vagy éppen kínos történetet. Nem volt egy egyszerű év, az első nyolc hónap inkább fájdalmas volt, pár vidám pillanattal, a többi négy pedig inkább remek, pár nehéz perccel. 2020-ban újra jelentkezem. Remélhetőleg gyakrabban.
Puszi, csók, csokis muffin, boldog új év.
És igen, egy random kép a blog sztárjáról, Cicusról. Szeressük együtt őtet. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: