Pár napja eszembe jutott a korom. Eszembe jutott 2005, amikor még tizenhét éveskamasz voltam volt egy myVIP nevű oldal, aminek én sosem voltam tagja, de a tesóm igen. Nekem iWiW-em volt, de valahogy sosem volt túl fontos dolog, úgy emlékszem nem volt chat, erre használtuk az MSN-t. Volt mobilom, de nem nagyon használtam, asszem Samsungom volt. Nem volt szebb vagy jobb időszak, mint a mai, más volt. Emlékszem, hogy 5 gigabájt letöltésünk volt, mielőtt szolgáltató korlátozta a letöltési sebességet és ezt ellőttük már a holnap elején. A download manager programok nagyon hasznosak voltak ebben az időszakban, mert meg-megszakadt az a letöltés x megabájtnál és néha napokba telt az, hogy egy nagyobb fájl levánszorogjon az Internetről. Még a azokban a régi szép időkben egyszerűbb volt warezolni, mivel még a szerzői jogok miatt még nem tudtak annyira fellépni. A Youtube egy vadiúj szolgáltatás volt, ami pont abban az évben indult el. Nagyon menő volt, hogy videókat nézhettünk a neten, általában otthagytuk őket lestoppolva, hogy betöltsenek, aztán bámultuk őket. És akkortájt még nem volt reklám a Youtube-on! (Visszaszívom, aranyidők voltak azok, aranyidők.) Volt e-mail címem, mert az kellett ahhoz, hogy tevém legyen a Tétova Teve Klubban. Faktot kellett választanom középsuliban, ami akkor hihetetlenül felelősségteljes és sorsdöntő döntésnek tűnt. Ami visszagondolva amúgy az volt, mert ha máshogy választok, akkor végül valószínűleg nem informatikusnak tanultam volna és máshogy alakult volna a sorsom.
Kinek volt még tevéje?
Tizenöt év telt el, a két pici kezemben most egy olyan ketyerét tartok, ami teljesítményben messze felülmúlja a 2005-ös számítógépünket, ha 3 másodpercet kell várnom egy oldalra, hülyét kapok és van bennem egy olyan kényszer, hogy folyamatosan nyomkodni szeretnék valamit, amiből hosszú távon mindig Facebook vagy Instagram lesz. Mostanság érzem magamon, hogy kicsit kényszeresen telefonozok, tehát ideje közösségi média szünetet és korlátot elrendelni magamnak, amit időről-időre szoktam csinálni és nagyon jót tesz, ilyenkor esik le, hogy mennyi hasznos időm lenne még a telefonom nyomkodása helyett.
Az utóbbi időszakban sajnos kicsit közösségi média ribanc kezdtem lenni, mivel csináltam egy üzleti profilt, ami már konkrét statisztikákat is mutat arról, hogy hányan keresik fel az oldalam és milyen tevékenységet hajtanak rajta végre. Az azért nem jó, főleg nekem, mivel ezeket szeretném értelmezni és egy részüket értem is, tehát elkezdek játszani, elkezdem megfigyelni, hogy az egyes posztok mitől válnak népszerűvé, mások mi miatt nem érik el ugyanazt a látogatottságot. Elkezdek megfigyeléseket tenni, hashtagekkel szórakozni, figyelni hogy épp aktuálisan mi történik és mik lesznek a következmények. Ezek azért felesleges időtöltés, mert nagyon sok logikai nincs abban, hogy éppen mit kap fel az Internet Népe és mit nem és nem nyerek vele igazából semmit – nem vagyok influencer, nem is akarok az lenni, akkor meg nem számít a követőim száma, az számít, hogy akiket elérek szeressék a munkásságom.
Bemutatnám az Internet Népét is, ha már emlegettem őt.
Amikor a blogot kezdtem, itt is nézegettem a statisztikákat, aztán rájöttem, hogy nem számít. Nem az a fontos, hogy hány embert érek el, hanem hogy akit elérek, az hogy reflektál a szavaimra és ha picit is, de hogy változik az élete. Lehet, hogy valaki csak bólogat egyet, hogy milyen igazakat írok és két perc múlva nem is emlékszik arra, hogy mi történt itt, más megnyugszik, hogy nincs egyedül – van még ember a világon, aki ugyanúgy érez mint ő.
Btw leszedtem egy appot és beállítottam, hogy korlátozza a Facebook és Instagram használatot napi 30 percre. Azt hittem ez sok lesz, de már a falat kaparom – rá kellett jönnöm, hogy sokkal többet csövezem ezeken az appokon, mint gondoltam és mint kéne. Egyébként ha valaki szeretne, csatlakozhat velem a “kevesebb közösségi média kihíváshoz” és csinálhatok neki egy Facebook csoportot… Jah… NEM!!!! 😀
Most nincs más dolgom, mint leküzdeni a kényszert. Lehet többet fogok blogolni mostanság. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: